Tóth Árpád: Szeretnék átölelni

morningpoetry:

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni…

Lezó Ádám: Denise szobája

morningpoetry:

Talán a térdedet csókolva
könnyebb lenne minden.
Talán az ágyadba bújva
a takaród alatt elmondanám,
hogy a szelek és az esők is
téged keresnek
meglesnek,
majd ha már sokat
mosolyogtál, nagyot
sóhajtva cipőt húznak,
szobácskádnak kis tükrében
bajszukat megigazítják
és ha elszunnyadtál
a hajadat megszagolják.
Ahogy én tettem azon a télen.

Nagyálmos Ildikó: A kisház hangja

morningpoetry:

A kisház sötét, álmos, fénytelen,
por telepszik meg a fészeren,
lakója régen új utakra lelt,
magával vitte ami érdekelt.
Engem meg bezárt, szorít a szűk verem,
szétfeszíteném, de magam sem lelem,
kezemben él nélküli kés,
ölelni kéne, ölni túl kevés.

Azok a nyárvégi találkozások,